Hazatérés napja a szeretet jegyében

Rég nem látott ismerősök, együtt felnövő szomszédok, egykori falubeliek borulhattak egymás nyakába vasárnap Nagykolcson, az első alkalommal megszervezett Hazatérés napján. Tűnhet patetikusnak az első mondat, ennek ellenére tény: minden irányból hallani lehetett a „jó ég, milyen rég nem láttalak" mondatokat. És bizony sok esetben a könnycseppek is ott csillogtak a nosztalgiázás örömében ragyogó szemekben.

A Hazatérés ötletgazdája Kallós Etelka, nyugalmazott tanárnő. Az elképzelést gyorsan felkarolta Apjok Artúr református lelkész és ő kérte meg igehirdetésre a faluból mintegy négy évtizede elszármazott Sipos Istvánt.

Kezdett formát ölteni tehát az esemény, már csak a megfelelő időpontot kellett megtalálni. Mivel általánosan az augusztus a szabadságolások hava, így ez adta magát. Augusztus utolsó hétvégéje azonban újkenyér ünnepe, így maradt az azt megelőző hétvége - jelen esetben 21-e. A választás már csak azért is szerencsésnek bizonyult, mert elkészült a gyülekezeti ház is, amelyet pályázati finanszírozással és áldozatos munkával az egykori magtár épületében sikerült kialakítani.

Ritkán látható szép számú gyülekezet töltötte meg az 1907-ben épült templom falait. Amely templomhoz Sipos István ezer szállal kötődik. Az immár nyugalmazott és Magyarországon élő lelkipásztor ugyanis annak a Sipos Bélának a fia, aki a nagykolcsi református gyülekezet 1625 óta dokumentált történelmében a leghosszabb ideig szolgált a faluban: pontosan ötven évig, 1946 és 1996 között. Sipos Bélához nagykolcsi generációk sora kötődik, a hagyományos, mára lassan kivesző értelemben vett fáklya volt ő a falu magyar lakossága számára.

Sipos István igehirdetése a szeretet himnusza volt! Beszédét életünket befolyásoló aktuálpolitikai és történelmi tényekre, eseményekre alapozta. „A kereszténység ügye nem áll a legjobban!", jelentette ki. „Egyre inkább elveszíti szerepét, fontosságát, erejét, vonzását és sajnos hitelét is", fogalmazott. „Ez különösen szomorú számunkra, mert a keresztény hitnek megtartó ereje van. Fokozottan igaz ez a magyar nép, a magyar nemzet számára".

A válságnak szerinte számtalan külső és belső oka van. „Tekintélyelvű világból egy kiüresedett világ felé haladunk, amelyben az intézmények egyre inkább elveszítik tekintélyüket", nevezte meg az egyik okot. A külső okok közé sorolta a kereszténység üldöztetését is. „Statisztikai tény, hogy 2010 és 2015 között világszerte mintegy 260.000 keresztényt öltek meg évente. A vallásuk miatt üldözöttek 70%-a keresztény", ismetette a döbbenetes számokat.

A belső okok legfontosabbika viszont, hogy „nem tudjuk jól megélni és nem tudjuk továbbadni a szeretetet. Pedig a szeretet gyűjtött minket össze ma is: a szülőföldhöz, az egymáshoz fűződő szeretet."

Gondolatmenetét folytatta Apjok Artúr is, akinek megfogalmazása szerint „az otthon az, ahol szeretet van. Szeretet nélkül nincs otthon".

Az igehirdetés végeztével a gyerekek zenés, verses előadása tette ünnepélyesebbé az eseményt. Többek között Reményik Sándor, Wass Albert, Radnóti Miklós és Kányádi Sándor versek hangzottak el.

Ezt követően a parókia udvarán és a közösségi házban mindenkit szeretetvendégségre vártak, ahol a helyi nőszövetség tagjai által készített finomságok tették édesebbé a találkozásokat, beszélgetéseket. Egyben máris jó szolgálatot tett a közösségi ház, rácáfolva a kétkedőkre.